Ma úgy ébredtem, hogy szédültem.  Sejtettem, hogy a jógázás nem fog menni, de csak belekezdtem. Aztán hamar rájöttem, hogy kicsit túlbuzgó voltam, mert az első előre hajlásnál úgy megpördült velem a világ, hogy egy működő helikopter propellerének éreztem magamat. Utána csak dőltem jobbra és balra, de leginkább az ágyba, mert ott valahogy nem mozgott a világ. A gyerekeket még úgy indítottam az iskolába, hogy anya beteg és meg sem bír mozdulni. Majd a kisebbikhez kénytelen voltam lábra állni, így az sem esett nehezemre, hogy némi csokit és egy almát tuszkoljak magamba. Talán a mozgás, talán a kis szénhidrát segített, de annyira jobban lettem, hogy összeszedtem magamat, és végül itt üldögélek a munkahelyemen. Lehajlást és a hirtelen fejmozdulatokat még ajánlatos kerülnöm.

Gőzöm nincs, mi ez. Talán egy nagy adag pihenési vágy. Nem tudom. De ez is elfog múlni.