Nem mondhatom, hogy hiányzik, mert ha igaz is lenne, akkor sincs semmi okom és jogom mondani.

Elfogadom a megváltoztathatatlant, de még nem jutottam el oda, hogy teljesen elengedjem és csak annak örüljek, hogy volt, ami volt, és megnyugtasson a gondolat, hogy van és lesz mindig. Valahol másutt, más helyen.

Más az utam, más az utunk.

Azt érzem, hogy most a kevés több, és nem tudom, hogy a több több maradna-e.

S alkudozom az Éggel, hogy az elengedés ugye megoldható úgy, hogy csak itt a szívben történik, de fizikailag nem. Legalább ennyi maradjon. Mert szükségem van rá.