Hülye egy álmom volt ma reggel. Természetesen megint nincs meg az egész sztori. Csak két dologra emlékszem. Egy kert kerítése mellett mentem, sétáltam, ráadásul szintén egy ház kertjében. Olyan volt, mint egy templomkert vagy közösségi ház portája. Sokat jártak arra, vagy egy rendezvény volt? Mindenesetre három kutya jött felém. Az egyik nagyobb termetű volt a másik kettőnél, és elég ellenszenvesnek láttam a pofáját. (megjegyzem, hogy nem vagyok nagy kutyarajongó.) Szóval, közeledtek, én meg húztam volna onnan el, de beértek, és elkezdtek kerülgetni. Lehet, hogy meg sem akartak volna támadni, de én annyira berezeltem, hogy még a legbarátságosabb farkcsóválást is ellenségesnek vettem volna. Kiabáltam, hogy segítsen már valaki. Megjelent a gazda, és ahelyett, hogy az állatait tüntette volna el, még rám volt mérges, hogy mit keresek én az ő kertjében. Persze, nem ott voltam, de az neki mindegy volt. Nagy nehezen megszabadultam a kutyáktól és a gazdájuktól is.

A következő, amire emlékszem, az az volt, hogy a házból, aminek a kertjében sétáltam, kijött a nagymamám (?). Vagyis az ajtóban állt meg. Mi, rokonok (de az arcokra nem emlékszem), ott álltunk előtte. Ő pedig egyenesen kijelentette, hogy én oda semmiképpen nem költözhetek, be sem tehetem a lábam. Nem mintha akartam volna. De egyszerűen kitiltott a házból. Szomorú voltam, és indultam be a városba. A nyakamban, mint egy mobiltelefon, úgy lógott egy digitális fényképezőgép (hogy minek, nem tudom). Így baktattam fejlehajtva a földúton. Arra még emlékszem, hogy szembejött egy férfi. … és ennyi. Felébredtem.