Egy beszélgetés során felmerült a kérdés, miért szeretnék az lenni, aminek készülök. A beszélgetőtárs meg is válaszolta – ha nem is ugyanezekkel a szavakkal: biztosan az elismerésért és háláért, amit a páciensektől fogok kapni.  Na, pont ezért nem! Én?! Aki zavarba jövök, ha valaki egynél többször megköszöni a segítséget, amit tőlem kapott?!

 Elgondolkoztam ezen egy icipicit. És mindig az a válasz ugrott be, hogy azért szeretném azt csinálni, amit, mert élvezem, hogy azt csinálhatom. Mert az érdekel. S ha még ezzel jót is teszek (pl. a pánciens állapota javul), akkor öröm-hegyek – leginkább neki. Mert hát ő érzi jobban magát. (Én eleve jól érzem magamat.)