Egy hónap van karácsonyig.

Tegnap a barátnőm, aki thai masszőr is, azt mondta, hogy még soha nem kapott egyben thai masszázst – de még svédet sem. Megígértem neki, hogy kap egyet, ha már elsajátítottuk az összes fogást az egész testre. Ő meg cserébe visszamasszíroz, csak azzal a stílussal, amit ő először tanult. Azt hiszem, szeretni fogom az elkövetkezendő hónapokat. (De a környezetem is!)

Értekeztem az ex-szel is, hiszen ő is AMM-es: jól csinálom-e, stb.  Kaptam megfogadandó tanácsokat. Szerintem, még párszor fogom zargatni.

Aztán olyan is történt, hogy az egyik lány elmesélte, mennyire tartott tőlem, mikor kezdőként az órán ruedában én kerültem hozzá sorra mint fiú. Szigorúnak látott. Pedig nem voltam az, csak, gondolom, arra koncentráltam, hogy jól le tudjam vezetni az adott figurát. Az arcom meg komolyságot és szigort sugároz, ha nem mosolygok. Ezt annak köszönhetem, hogy alig észrevehetően szélesebb az állkapocscsontom a homlokomnál, illetve a szemeim is elég hidegnek tűnnek mosoly nélkül.  Aztán a vezetési stílusom is elég határozott tud lenni.

De most már ismer, és tudja, hogy kenyérre lehet engem kenni. … vigyor…