A szombatom egyébként az ördögök és angyalok, pokol és menny kettős jegyében telt el. Délelőtt Ibolyka énekelt az angyalokról Csak egy perc még c. dalban, aztán még emlegette az ördögöt is (Ördögöd van). A moziban a Constantine, a démon vadász c. filmet néztük meg. Mondanom sem kell, hogy miről szólt: ördögökről, angyalokról, a menny és a pokol egyezségéről. Este pedig Torres Dani énelkelte a Tankcsapda Mennyország Tourist c. dalát itt jegyzem meg, hogy ebben az együttesben kellemesen csalódtam. Mostanában csak (számomra) értelmes számokat hallottam tőlük.)

Visszatérve a filmre: vegyes érzéseim vannak a látottakkal kapcsolatban. Nem igazán tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. A téma, a történet oké. A befejezést is eltalálták: a “bűnös” Constantine végül így is, úgy is elnyeri a feloldozást, és a majdani halálakor a mennybe kerül, ha el nem cseszi valamivel. A film eleje, közepe azonban kissé össze-vissza volt. Valahogy nem tudták kihangsúlyozni, hogy tényleg nagy a baj. Természetesen Keanu jól játszott, bár az általa eljátszott karakteren lehetett volna még csiszolni. Tetszett a pokol és menny képviselőinek, Baltazárnak és Gabrielnek az alakja is. Különösen Baltazár volt emlékezetes számomra. Az a simulékonyság és sárm iszonyatosan ellentétben állt azzal a gonoszsággal, amit képviselt. Hasonló ellentét jelent meg az arkangyalnál is: keménység, szigorúság és egyfajta kegyetlenség jellemezte Gabrielt…. Szóval, kb. csak az utolsó félórát néztem élvezettel, azt tényleg jól megcsinálták.

Hogy mi jutott a filmről valójában az eszembe? Az, hogy mostanában olyan világvége “hangulatom” van. Mint egy megérzés. És csak azt szeretném, hogy az utolsó pár hónapot, évet azokkal az emberekkel éljem meg, akik a legközelebb állnak a szívemhez.