Hazafelé indulunk a boltból. Kisebbik gyermekem megjegyzi:

– Telefonáljunk Papának, hogy vigyen haza minket!

– No, ne viccelj már! Mindjárt hazaérünk! – válaszolok értetlenkedve.

– De több kilométerre vagyunk.

– Ha-ha! Ha nem lenne az a két-három ház előttünk, láthatnánk a lakás ablakait.

– Na, jó! Két kilométer – enged belőle.

– Még egy sincsen.

– De egy van.

– Ahogy gondolod – hagyom rá.

Félperc és öt méter múlva megszólal:

– Most már nincs egy kilométer!