Mikor is kezdtem el a napüdvözlet rendszeres gyakorlását reggelenként? Hm, jó kérdés. Vissza kellene lapozni a naplóban. Na, ezt most nem teszem. A lényeg az, hogy igyekszem minden hajnalban a medi előtt csinálni. Kissé álmosan, kissé merev izületekkel, de csinálom. 5 körnél tartok. Tudnék többet is, ha nem az lenne az első dolgom felkelés után. De nekem így is jó. Reggeli torna. Szerintem izmosodtam. Fogyni egy dekát sem, de nem is lehet úgy, ha a kajára nem figyelek. Tavaly karácsony óta ugyanis sikerült visszahíznom azt a pár kilót, mittől ősszel oly könnyedén megszabadultam. Persze, a magánéleti zűrjeim nagyban hozzájárultak az étvágytalansághoz (ami nálam azt jelenti, hogy eszek, de kevesebbet, és nem túl nagy lelkesedéssel – ritka alkalom, de van ilyen, illetve … volt).

Kilók visszajöttek, de még így is sok embertől hallom: milyen sovány vagy, ne fogyjál többet. Lelkiszemeim előtt ilyenkor megjelenik az a három nadrág képe, amelyikbe éppen hogy bele tudom magam tuszkolni. Hol vagyok én akkor sovány??? Hát, igen. Viszonyítás kérdése. Úgyhogy továbbra is tervben van 2 kiló ledobása, hogy legalább az a 3 nacit tudjam majd hordani. A húgom is “állandóan” a kilók bűvkörében van (mint mi emberek oly sokan. Még a férjem is naponta rááll a mérlegre. … fintor-hegyek…). Ő egészen más alkatú, mint én. Hiába egy a méretünk, de ő mindig is izmosabb volt, és neki amolyan enyhén körte alkata van (csípős). Na, én inkább a homokóra típus vagyok. Abból is szerintem a rosszabbik fajta. Vékony kezek, nem túl erős vádli, vékony lábfej. Ha hízok, akkor térd és nyak alatt teszem. 🙂 Bár szerintem most egy kis módosulás történt. A nyak alatt helyett a mell alattat lehet írni.