“…ha valaki, akit szeretsz, eltávozik …. amikor úgy gondolod, hogy hiányzik neked ez a személy, amit valójában érzel, az nem a személy hiánya, hanem annak az érzésnek a hiánya, amit az ő jelenlétükben, rajtuk keresztül éreztél, és ami tulajdonképpen a benned abban a pillanatban meglévő harmónia érzete volt.”

Ez való igaz.

Nem mellesleg: megismerhetünk-e úgy egy személyt, hogy azt mondjuk rá teljes bizonyossággal: ő jó vagy rossz ember.

Nem csak a mi szubjektív érzéseink határozzák meg a róla kialakult véleményünket?! Azt hiszem, a vélemény szó használata már meg is adja a választ.

Innen már egyenesen következik az az állítás, miszerint: mi saját magunk alakítjuk ki saját világunkat. Ergo a saját világunk istenei vagyunk.