Olvasom – többek között – Neal Walsch Beszélgetések Istennel c. könyvét (három az egyben). Még az elején járok, de már végre megértettem, miért is vagyunk itt, ahol vagyunk. A budhizmus alapgondolatairól tanultam pár mondatot tavasszal, akkor nagyon nem “világosodtam meg”, miről is van szó, de a fenti könyvben írtak megértették velem. Úgy mint az Egyet, a Semmit, a Kettőt és a Hármat (Atya, Fiú és a Szentlélek). A jang és a jin ellentétét (jelen esetben a szeretet és a félelem ellentétét) és a kettő által keltett mozgás dinamikáját.

Molyolok egyéb dolgokon is magamban, főleg azon, mivel érdemes foglalkozni – írásban – és mivel nem. És ha írásra kerül a dolog, akkor a megfogalmazása úgy jó, ahogy alakult, vagy inkább másként írjam meg.

Aztán ott van a kettősség bennem. Az ezt is szeretném és azt is.  És leginkább azt miért nem akarom. Ja, ja, ja! A félelem a ludas.

És valóban nem tanulásról van szó az életben, hanem megtapasztalásról és felismerésről. Felismerjük tapasztalás által azt, amit már rég tudunk.