Ez volt az a reggel, amikor ébredéskor (nem is rémlik, hogy a mobil zörgetett fel) azt sem tudtam, merre hány méter, és legszívesebben visszavackoltam volna magam a paplan-párna-nagymaci trió közé. De nem! Inkább kibotorkáltam és folytattam az ébredést a szokásos reggeli teendőimmel.

Mikor zártam a lakás ajtaját, akkor is az ágyamba vágytam vissza, úgyhogy ez sem segített a nap lendületes kezdésében.

Viszont sokat javít a hangulatomon, hogy az ablakon keresztül látom olykor a felhők között kibukkanó kék eget. Olyan vidámító!