A nagyobbik egy sort sem volt hajlandó – eddig – írni a nyári szünetéről. Mert mit is írjon?!

Ha nekem ilyen nyaraim lettek volna annak idején (pedig a szüleim igyekeztek legalább három hét izgalmas sátorozást, üdülést beszúrni a többi hét itthonlétébe) , regényt írtam volna belőlük.

De nem ússza meg a fogalmazásírást ebből a témából, mert néhány nap múlva élesben kell megemlékeznie a nyáron történtekről – újfent írásban.

Ami a matekot illeti: örömmel újságolta, hogy a szöveges feladatokat is meg tudta oldani hibátlanul, mert úgy csinálta, ahogyan én tegnap neki javasoltam, magyaráztam. Ezzel csak az a bibi, hogy egyáltalán nem rémlik, hogy ilyen feladatokban segítettem volna neki … tegnap este. Meglehet, öregszem.