Reggel a rádiót hallgatva értesültem arról a tényről, hogy már legalább másfél éve az informatikával foglalkozó minisztérium lehetővé tette a munkáltatók számára, hogy mint bér(kiegészítő)juttatás kaphassanak internet előfizetést a munkavállalóik. Ebből már lehet gondolni, hogy azon vállalat vezetőségének figyelmét, ahol húzom az igát, természetesen lazán elkerülte eme lehetőség, s annak kihasználása. Pedig még enyhe célzás is lett feléjük küldve, de… eremény: a nagy szagos semmi.

Ha már a munkánál tartok. Megkaptam az évi bérfejlesztést. Mit ne mondjak, még bruttóban szépen is nézne ki, ha azt az összeget kapnám kézhez (számlára utalva). De sajna … nem. Így a tavalyi fizetésemhez képest valóban többet kapok, de a februárihoz képest alig. (Ugye, volt az a kis adókulcs korrekció januártól, az egy kicsit megdobta a fizumat). Bezzeg, a benzin árát meg emelik, mint az állat. Még maguk a MOL-osok is beismerik, hogy annyi a nyeresége a cégnek, hogy belefulladnak a pénzbe, azt se tudják, hova fektessék be. Az állam, mint mohó, feneketlen bendőjű zabagép, csak nyomatja az adóból bejövő pénzt az “istensemtudjahova”. Természetesen nem útfelújításra használják, ahogy a tapasztalatok is mutatják. Szóval, vigyázni kell arra az icike-picike pénzre is, amiért az ember havonta bejár a munkahelyére. (nem véletlenül írtam így.)

Node ennyi elég is a mindennapi élet nyűgjeiről.