Már felejtésbe került a hajnali álmom. Csak arra emlékszem, hogy a reggeli kávém készítése közben megállapítottam: álmomban is van humorom. Vagy én vagy az egyik szereplő viccelődött a történetben.

Egyébként ma 09.09.09. van.

Majdnem elelmélkedtem holmi tökéletességre való törekvésen, ami részben igaz lehet rám, de aztán rájöttem, hogy ez sem fekete-fehér. Mert bár tényleg egyfajta maximalizmus tart fogva, még sem tudom megvalósítani olykor a dolgaimban, mert ugyanott tartózkodik a ‘végére megunom és befejezetlenül hagyom’ érzés/cselekvés is.

És azon is elgondolkodtam, hogy valóban minden fekete-fehér e, vagyis csak végletek lehetségesek e. Végül is a szürke is valaminek a vége… Olyan ez, mint a limesz a-hoz való közelítés?