Itt a tavasz [mintha már ezt a tényt valamilyen formában rögzítettem volna itt]. A kertben virágoznak a virágok. Vagyis csak tennék, ha nem lettek volna leamortizálva. Újra.

Kedd estefelé hazaérkezünk, és nagy örömömre felfedeztem, hogy azok a virághagymák túlélték a tavalyi és téli megpróbáltatásokat, amiket másfél éve helyeztem a földbe, hogy majd tavasszal kihajtva, kivirágozva szép kék színűkkel díszítsék, vidámítsák a kertünket. Úgy is történt tavaly áprilisban. Vigyázó és óvó szemeim előtt kizöldelltek, majd gyönyörű kék szirmaikat is kibontották a virágaim. De nem sokáig gyönyörködhettem bennük, mert jött a csúnya autó utánfutóval és többször áthajtott rajtuk. Túléltem.

Szóval tegnapelőtt este szívem örült. A virágoknak újra. Megleptek azzal, hogy túléltek ők is, és hogy lopva kivirágoztak. Hatodik érzékemre hallgatva digitális fényképezőgépen gyorsan megörökítettem e szép eseményt. S jól tettem, hogy szót fogadtam a sugallatnak, mert nem sokáig díszelegtek a virágok a kertben. Jöttek a szomszédgyerekek, és figyelmeztetésem (“A virágaim NE bántsátok!!!!”) ellenére kinyiffantották (leszakították) szegényeket. Hát, ez a sorsuk! Szépellnek kb. 2-3 napot, aztán jön egy gép vagy egy gyerek, s megfosztatnak díszüktől. … (Egyelőre a megörökített szépségüket nem tudom mellékelni, mert még nincsenek letöltve a képek, de idővel azt is bemutatom.)