Az elmúlt egy-két hétben olvastam pár cikket a bloggolásról, bloggerekről. Hallottam személyes véleményeket is. Ezek alapján az jött le, hogy egy netes réteg ki nem állhatja ezt a megnyilvánulási formát. Lenézik és kinevetik a blogírókat, és a blogokat értelmetlennek találják.

Melyik ez a réteg? A fanatikus számtechesek, informatikusok (akik persze szakértők a honlap és az egyéb nethez, számítógéphez kapcsolódó programok megírásához, kezeléséhez, alkalmazásához, mindenféle kütyü használatához, és esetleg még cikkeket is írnak ezekről, ami azt jelenti, hogy ők is megnyilvánulnak írott formában a neten), valamint a netes újságírók (az egyéb médiát nem említem, mert azok véleményével nem találkoztam), akik eleve a gondolataikat közlik nap mint nap, vagy hetente olvasóikkal – vajon ez nem a blogírás egy fajtája??? de írhatnám fordítva is: vajon a blogírás nem az újságírás egyik formája?

Akkora ez a világháló, hogy szerintem minden jó dolog elfér benne. Ha a pornót, szexet és egyéb számomra feleslegesnek tartott hülyeségeket eltűrik, akkor a blogokat miért kell cikizni?

Alapvetően ártalmatlan dolog ez. Persze ennek is, mint mindennek, megvannak a vadhajtásai, amitől ha szükséges, ajánlatos megszabadulni, de nem kötelező. A blogírásban és -olvasásban az a jó, hogy mindenki szabadon űzheti a csekélyke szabályok betartásával. Szabad és saját akaratom, szándékom szerint írok bejegyzéseket akkor, amikor van mit írnom. A témát is én választom meg. Írhatok a magánéletemről akár percre pontosan lejegyezve, mi történt azon a bizonyos napon, órában. Vagy a közönség elé tárhatom a vágyaimat, gondolataimat, életszemléletem apró vonásait. Belinkelhetem a kedvenc blogomat, oldalamat, könyvemet, zenémet, képemet. Megmutathatom magamat pőrén a saját nevemen vagy álarc mögé bújtatva arcom, vagy csak egy szeletet az Énemből, vagy semmit sem. Ezt én határozom meg.

És a sorsra bízom a blogom. Vagy megadom a barátaimnak, rokonaimnak, ismerősöknek az elérhetőségét. S olvassa az, aki akarja. Vagy tehetem nem publikussá is.

Meglátásom szerint a legtöbb blogíró azért választja a blogírást, hogy az exhibicionizmusát kiélhesse. E mögé bújik meg egy kisebb réteg írói hajlama, vágya, kényszere. Nem feltétlenül jelenti ez, hogy művészi blogot (tele versekkel, prózával, emelkedett hangulatú írásokkal, mélyen szántó gondolatokkal) fogunk tőlük kapni. Lehet, hogy csak frappánsan, humorosan megírt bejegyzéseket, amiket élvezet olvasni. Van a következő réteg, aki csak azért ír, mert a haver is, a barátnő is ezt csinálja, és milyen jó buli. (megjegyzem: tényleg az!) S vannak olyanok, akik azon olvasókört célozzák meg, akik hasonló sorsúak vagy potenciálisan azok. Nekik szeretnének példát mutatni, vagy felkínálni megoldási lehetőséget, vagy csak megmutatni: nem vagy egyedül a problémáddal. Aztán ott vannak az un. szakmai vagy speciális témára indított blogok. No, ők tényleg egy szűkebb olvasói réteget tudnak megfogni az írásaikkal.

Lehetne még itt tovább bontani, elemezni a blogírókat, de ez tényleg nem az én szakterületem. Már vannak blogtörténészek is, így ezt rájuk hagyom.

Szerintem izgatóbb kérdés egy blogírónak (pl. jómagamnak), hogy ugyan kik olvassák, és milyen indíttatásból a blogokat. Különösen akkor, ha ők maguk nem is vezetnek ilyen netes naplót. Mi vezérli őket? A kíváncsiság? Az unalom? Ismeretek megszerzése (a speciális témájú blogok esetében)?

És miért éppen azt a blogot választotta rendszeres olvasásra? Mert a haver is azt olvassa? Vagy mert érdekes, izgalmas, fordulatos? Vagy mert kíváncsi, hogy a blogírójának hogyan alakul a további élete? Miért? Miért? Miért?

Még egy megválaszolatlan, de annál érdekfeszítőbb kérdés: Hogyan és miért lesz egy blog népszerű és legolvasottabb? Ennek megválaszolására már tényleg nem vállalkozom.

Továbbra is fenntartom az állításom: a bloggolás egy izgalmas dolog. Számomra az teszi még színesebbé, hogy az olvasóimmal kapcsolatot tudok teremteni, fenntartani az ő szándékuk szerint. Ha van saját blogjuk, honlapjuk, akkor oda én is ellátogathatom. Ha lehetőséget adnak rá és ha van mondandóm, akkor én is hozzászólok az írásaikhoz. Így kerek az egész.

Végül: nem kötelező szeretni a blogot, de illik tolerálni, mint egyéb másságot.