Kellett ez a pár nap, hogy egy kicsit kihúzzam magamat az “életemből”. Hogy jutottam-e valamire, más kérdés.

A legfőbb és legalapvetőbb döntés az a következő pár napra vonatkozik (és ha nagyon bölcs lennék, akkor azt mondanám, hogy vegyem az egész életemre): bármi is történjen, elfogadom azon végkifejletet. Emellett persze megvan a vágyott verzió is.

Egy érdekes momentum a mai napon: megállt mellettem a kalauz, hogy a jegyeket ellenőrizze. Ahogy figyeltem a kezét, az órája számlapját tökéletesen láttam. Rápillantottam és 11:11-et és néhány másodpercet mutatott. (Most ránéztem az órára és 16:32 van.) Asszem, jobb üzenetet nem is kaphattam volna.

Egy hete volt egy különös “álmom”. Egy kérdéssel feküdtem le alvás előtt. Zavaros álmok egymás után. Hajnalban felriadtam, majd visszaaludtam. A “semmiből” kristálytisztán az ő hangját hallottam. Egy mondatot szólt hozzám, ami, tudom, válasz lehetett a kérdésemre, emellett megnyugtatólag hatott. Felébredtem. Akkor tudomásul vettem a hallott mondatot és jelentését, aztán megint elaludtam. Megint egy álom. Mikor ténylegesen felébredtem, hiába akartam felidézni a mondatot, egyáltalán nem emlékeztem rá. Csak a hang furcsa tisztasága és megszólalása követett egész nap és héten.

Azóta sem tudom, mit mondhatott nekem.