Amint kiderült, utolsónak került be a blog a 100 közé. De visítva, ahogyan azt a Bodon György blogján olvastam. De így is örülök, és így is köszönöm.

Stílusosan 101.* (ami valójában 100.).

Ami pedig a mai napomat illeti. Kaptam is, meg elvettek. Kaptam táskát, kaptam kedvezményt futócipőre (jóval 50 százalék alatt vettem egy újat gondolva a jövőre), kaptam szép mosolyokat, remek táncokat és hatalmas ölelést. Közben elhagytam az egyik gyűrűmet (ami ma reggelre meglett), nem kaptam meg, amit ígértek. És asszem, ennyi. De elégedett vagyok a mai nappal.

Ami még élmény volt. Ma találkoztam két kék szempárral. Egyikkel a buszon. Egy édes, kicsi lány babakocsiból nézett rám gyönyörű ezüstkék szemekkel. Imádtam azt a tisztaságot, azt az érintetlenséget és azt a komolyságot (szinte bölcsesség sugárzott belőle), amit az a szempár sugallt.

Pár órával később egy másik lány szemeibe nézhettem, bár először nagyon kerültem (a hülye zavarban levésem miatt). Az ő lányának szemeibe. Meglepődtem, mert egészen mást láttam, mint amit hittem, gondoltam, hogy fogok. Tisztaság, őszinteség és ártatlanság talán némi kíváncsisággal vegyülve. Nem ismerem őt, de már magamban mea culpázom. … Azt hiszem, a sors mindent elintéz.

* Tudod, 1984. vagy a DM-album vagy a Bonanza Banzai-dal.