Ma nem sok minden csinálós napom volt. Pedig azért tettem-vettem.

Az elmúlt napokból néhány momentum:

– Azért még mindig moderálnom kell magamat, ha esküvői szertartáson vagyok. De alakulok. Bár most is tettem olyan megjegyzést, hogy eszem ágában sincs újra férjhez menni. (Ami persze nem kötelező, és az sem, hogy én akarjak, de legalább az ellenérzéseket jó lenne eltüntetni.)

– Láttam almafát virágozni meg almát teremni – egyszerre. Le is fotóztam, szóval, alkalomadtán prezentálom is az emléket erről.

– S láttam aranyos rokonbabákat. Először, mióta megszülettek.

– Mellesleg jó néhányan babát várnak a környezetemben. El is gondolkoztam, hogy bevállalnék-e még egy picit így a finisben. … Hm, ha kislányt garantálnának, akkor hajlanék rá (meg ha a leendő páromnak nem lenne még gyereke), de egyébként nagyon sok feltételnek kellene teljesülnie, hogy feladjam azt, ami most van (nagyon önző korszakomat élem). A jövőt meg még nem ismerem.

– Addig pedig a két, már megszületett kölköt rendezgetem kisebb-nagyobb sikerrel és melléfogással. Most éppen az utóbbi.

– Kicsit még mindig átalakulóban, bár már azt sem tudom, milyen téren, de hamarosan csak összekalapálom magamat. Úgy rendesen. Addig meg csinálom a dolgaimat, szépen sorjában.