Ne higgyünk a látszatnak, mert az jó nagyot csal.
Ez most olyan, mint mikor a mi házasságunkat hitték a kívülállók mintaházasságnak, és jól meglepődtek, mikor megtudták, váltunk.
Ne higgyünk a látszatnak, mert az jó nagyot csal.
Ez most olyan, mint mikor a mi házasságunkat hitték a kívülállók mintaházasságnak, és jól meglepődtek, mikor megtudták, váltunk.
JÓ házasság? Ma?… Minden cinizmus nélkül, teljes meggyőződéssel állítom: mára már legenda. Szép legenda. Nem kell miatta siránkoznunk. Ám végtelenül elszomorít, hogy határtalan egoizmusunk folytán megszűnt a család. Mert csak az számít, hogy Én, a Férfi hogy érzem magam, hogy Te, a Nő, hogy érzed magad, aktuális idegállapotunknak megfelelően döntünk a “házasság” fennmaradásáról vagy felszámolásáról, elfeledkezve arról, hogy egy-egy döntésünk másokat is érint: a gyermekeinket. Ők is tagjai ugyanis annak a szövetségnek, amelynek Család a neve!… Ha még tudja valaki egyáltalán, mit jelent a Család!… Esetleg régi regényekből… Manapság szinte alig akad meleg családi fészek, apával, anyával, csemetékkel… Helyette hazug harmónia, talmi családi boldogság, nyugodtnak tűnő felszín… Anya sincs már igazából. Felváltotta a karrierista, önérvényesítő Nő, aki néha úgy tesz, mintha Anya lenne… Be kell érnünk apró örömökkel, gyerekeinket nem csaphatjuk be: igen, ők is magányos farkasok lesznek majdan, meg kell tanulniuk egyedül boldogulni, ne legyenek kiszolgáltatva a “másik nem”-nek! Ha fiúk, hát tanuljanak meg főzni, önmagukat ellátni, mert nincs nyomorultabb annál a meglett férfinél, aki válás után elhanyagolja magát, a lakását, még egy tükörtojást sem képes magának készíteni… Ha lányok, korán kezdjék akaratukat edzeni, mert nagy valószínűséggel életüknek csupán egy rövid periódusában lesz mellettük “férfitámasz”!… – Ajánlom elolvasni Ingmar Bergman Jelenetek egy házaságból c. könyvét!
Azért én nem általánosítanék, ami a válás mellett való döntést illeti.
Nekem nem az aktuális idegállapotom határozta meg a döntésemet. Sokkal hosszabb folyamat volt, aztán csak a csúcsa látszott ki a keletkezett hegynek.
Egy átalakuláson megy keresztül a világ. És ehhez az is kell, hogy szétzilálódjon minden, hogy aztán majd megtörténhessen az újrarendeződés kicsit másként, kicsit más alapokra, kicsit más eredménnyel.
Ma már (és talán a múltban is) a nagybetűs házassághoz és családhoz egész emberek kellenek, mert a változó világ ezt kívánja. De hol vannak ezek az egészséges lelkű és önmagukat teljességben megélő emberek? Sajnos, a fejlődéshez egy-két rosszul sikerült házasság is belefér, illetve a szétválasztott családok. De … miből gondolod, hogy ez mindenképpen rossz a gyerekeknek? És ha pont a szülők elválásából profitál? Talán pont ez löki oly irányba, hogy egy egész ember lehessen… Vagy egy szar családból bekerül valamelyik szülő révén egy klassz családba.
A Bergman-könyvet még nem olvastam, viszont érdemes Csernus A nő c. könyvét végigrágni (gondolom, már olvastad). (Kíváncsi vagyok A Férfi c. könyvére is.)
Nem értek egyet azzal, amit senkise mondott. Ez színtiszta cinizmus és önáltatás.
Tudom és tapasztalom, hogy rengeteg család hazug, mert rengeteg ember instabil, de azt is látom, hogy igenis léteznek nagyszerű családok, ahonnan a gyerek teljes emberként kerül ki.
A válásról azt gondolom, hogy ha valami nem működik egy percig sem kell tovább együtt maradni. Sokkal jobbat találhatsz ugyanis. És ebben a tekintetben légy is önző, már csak a gyerekek kedvéért is.
Ami a Csernus könyvet illeti, szerintem kusza és vádaskodó. Mert a széles látókör mindenkinek jár (a maga kis pocsolyájában). De ez csak egy olvasó véleménye.
No, igen! A Csernus-köny egy kicsit kusza, de érdekes írás. A vádaskodás inkább kemény vélemény kimondás. Szerintem. 🙂 Ne feledjük, Csernus mennyi önálltató emberrel találkozik nap mint nap, nem csoda, ha általánosít és “vádaskodik”.
Neki ez a stílusa. Ő ezzel ér el eredményt vagy nem. Kinél mi válik be.
S valóban: mindenkinek jár a maga kis pocsolyája, amiben vagy dagonyázik egy életen át, vagy ha megunta, veheti a bátorságot, hogy kiszálljon belőle. Ez már az ő döntése.
Eredetileg kicsit talán negatív értelemben mondtam, ami elég furcsa, mivel a taoisták – akiknek egyébként nagy követője vagyok – nagy hívei voltak az elsőnek, mármint a dagonyázásnak.
Életem legnyugodtabb és kellemesebb szakasza volt, amikor taoista könyveket olvastam, mert teljesen elöntött az elégedettség érzése. Örültem annak, amim van és nem akartam többet. Aztán megváltoztak a dolgok és elkezdtem azt hinni, hogy csak áltatom magam és ez valójában nem elég az élethez. Boldog belenyugvás vagy ádáz harc valami jobbért, ezek között őrlődöm folyton.
“A válásról azt gondolom, hogy ha valami nem működik egy percig sem kell tovább együtt maradni. Sokkal jobbat találhatsz ugyanis. És ebben a tekintetben légy is önző, már csak a gyerekek kedvéért is.” – Épp erről beszélek. A mérhetetlen egoizmusról, amely ráadásul – cinikusan! – a gyerekek “érdekeire” hivatkozik!… Köszönöm, hogy visszaigazoltad az állításomat!
Egoizmus?! A legtöbb tettünket önző érdek vezérli vagy a félelem. … Nagyon kevesen vannak azok, akiket tényleg a határtalan odaadás és a másik ember szeretete vezet.
Mit szólnál az “aranyközépúthoz”? Megelégedsz a jelennel és közben tudod, merre tartasz.
A vágyak, álmok fontosak, és azért vannak, hogy megvalósuljanak. Csak ne harc árán!!!
Aki a boldogságról, annak megvalósíthatóságáról agyal folyton, nem boldog.
lissza – na, ebből is látszik, hogy mennyivel bölcsebb vagy nálam, köszi. 🙂 A harcot olyan értelemben mondtam, mint mikor szeretnél valamit elérni, de az ahhoz szükséges utat nincs kedved megtenni, és mégis megteszed. És közben azon filózol, hogy vajon ez-e a helyes út…
Senkise – Van egy ismerősöm, akik folyton veszekedtek a férjével és a gyereknek ezt kellett halgatnia naphosszat. Amióta elvált talált egy másik társat, akit szeret. A gyerek ugyan sosem fogja apának szólítani, mégis jobban érzi magát otthon. Ezen kívül bármikor láthatja az apját. Szerintem a dolgok annál összetettebbek mintsem, hogy mindennek hátterében az egoizmust lehessen keresni.
Ha nincs kedvet a célhoz vezető utat megtenni, akkor magának a célnak van egyáltalán értelme?
Sokszor a célhoz vezető út sokkal fontosabb, jelentősebb és élvezetesebb, mint a cél.
Kedves mondat az első, de valóban így van? 🙂
Tényleg igaz, hogy legtöbbször magának a folyamatnak az élvezete miatt csinálunk valamit. És sok olyan dolog van, aminek enélkül nincs is értelme.
Ugyanakkor van, amikor a cél a fontos, szerintem. Sok ismerősöm küzd például az angollal és eggyáltalán nem szeretik. De tudják, hogy ha sikerül eljutni arra a szintre, akkor rengeteg új lehetősség nyílik meg előttük. Én számtalan könyvet olvastam és új dolgot tanultam, ami egyébként elérhetetlen lett volna. Hogy csak a legközelebbi példánál maradjak, ezt a beszélgetést most nem tudnám követni, ha nem regisztrálok egy szolgáltatásra, ami minden egyes blogot figyel, amihez hozzászóltam és jelzi nekem, hogy ha válsz érkezett valamelyik kommentemre. És nekem fontos minden válasz, amit kapok.
Hogy bölcsebb vagy-e? Természetesen nem tudom. 🙂 Az viszont igaz, hogy a sokadik blogot olvasom és eddig a te gondolkodásmódod tetszik a legjobban.
Valóban a cél elérése nem mindig fáklyás menet, viszont tehetjük azzá.
Nyár elején két fontos vizsgám volt. Pár év után újra. Nos, a tanulást régebben kényszernek vettem, bár mindig szerettem az új infokat beszerezni, tehát a suliba járással nincs gondom. Most úgy indultam neki a vizsgára való tanulásnak, hogy eldöntöttem, élvezni akarom. Magyarán treníroztam magamat rá.
És működött. Még az utolsó hajrát is minimális ellenérzéssel csináltam végig.
Legszivesebben azt írnám, hogy te egy varázsló vagy és elintézném ennyivel, de nem akarom a fejem a homokba dugni. Tudom, hogy igazad van. 🙂
Mit tanultál?
Alternatív mozgás- és masszázsterapeutának készülök, és ehhez először el kell végezni két alapmodult (egészségügyi és természetgyógyászati). Ezen modulok vizsgái voltak az ETI-ben.
Alternatív mozgás- és masszázsterapeuta – ez izgalmasan hangzik. Ezek gondolom ilyen keleti dolgok lehetnek. Tulajdonképpen te mozgatod a pácienst vagy a te mozgásodat követi?
Amikor az ember elmegy egy ilyen terapeutához, akkor egyszeri kezelést kap vagy ez több alkalmon keresztül zajlik? Bocs a túlzott érdeklődésért, én már csak ilyen vagyok. 🙂
Az alternatív mozgás- és masszázsterapeuta masszázzsal és mozgásterápiával foglalkozik. Ez lehet thai-, yumeiho, shiatsu és egyéb alternatív gyógyító manuál terápia.
A mozgásterápia magába foglalja a thai-chit, a csikung, jóga (ászanák), légzésterápia, táncterápia, euritmia, harcművészetek.
Általában a terapeutának készülő egyféle masszázstechnikát és egy mozgásterápiát választ, amiből majd vizsgázik, és azzal fog dolgozni a későbbiekben. Persze továbbképezheti magát más technikák megtanulásával és alkalmazásával.
Mivel ez főként gyógyító jellegű kezelések, ezért érdemes rendszeresen kezeltetnie magát a páciensnek attól függően, mit kíván az egészsége. És lehet mind a masszázst, mind a mozgásterápiát megelőzésként is használni.
Köszönöm az infót.