Ma csendes napot tartottam. Nem hallgattam zenét. Néztem filmet, olvastam, blogmotort frissítettem, fotókat kicsinyítettem, és még néhány apróság.

Megfogalmazódnak bennem dolgok, hogyan és mint, mintha blogot írnék, de aztán ide nem mindig kerülnek megörökítésre. Pedig …

Két napja az a fura hangulat van rajtam, ami péntek este kezdődött. Már múlóban, és az álmaim is egész elfogadhatóak voltak múlt éjjel az előző éjszakaihoz képest.

Kicsit türelmetlen vagyok, és érdekel a mikor, de tudom, mert érzem, hogy még … még van egy vagy két lépcsőfok, amit meg kell ahhoz tennem, hogy megvalósuljon, amire vágyom. Szóval, türelem.

Múltkoriban a kinez azt mondta, hogy legalább én foglalkozom magammal, a fejlődésemmel, és nem hagyom annyiban a dolgokat. Ezt mind azután mondta, hogy beszéltem az egyik barátnőmmel, aki benne van a lehetetlen házasságában (ami sajnos nem egyedi), és egyenesen megmondta nekem, hogy ő nem én vagyok, neki nincs annyi ereje, mint nekem, hogy továbblépjen. (Pedig az én házasságomat nem lehet összehasonlítani az övével.)

Nem tudom, mennyit fejlődtem, változtam, alakultam. De azt hiszem, sokat. Sokkal közelebb kerültem ahhoz, amilyen valójában is vagyok. Még nekem se könnyű olykor magammal szembenéznem, pedig keményen azon vagyok, hogy tisztán lássam magamat, és helyre rakjam azt, ami elcsúszott valamikor, vagy ezen életem tanulnivalója.

Meg kell érni rá. Míg egy éve el sem fogadtam volna, hogy bizonyos reakcióm nem a másik hibájából ered, hanem annak én vagyok az oka, most tudom, hogy ez egy tanulnivaló, és csak rajtam áll, hogy megtanuljam a helyes választ.

A világ körülöttünk egy tükör. Csak tudni kell olvasni a felénk mutatott képekből. Ha nem megy egyedül, akkor kérjünk segítséget. Hiszen a segítők ezért vannak. De a munka tényleg a miénk.

És még valami. Egy biztos: az egyén élete és az őt körülvevő világ olyan, amilyenné ő saját maga képzeli és alkotja tudatosan vagy ahogy esik, úgy puffan módszerrel.

Egyet szeretek hallani, olvasni az emberektől (amit saját magamtól is szívesen hallanék, olvasnék): elégedett vagyok magammal, az életemmel, mert azon vagyok, hogy kihozzam magamból a legjobbat, amit szeretnék, amire vágyom és ahogyan a boldog magamat képzelem.