Jó, hogy van ez a blog. Olyan otthonos érzést ad. Ez az én világom. Az én titkos világom. … Na, jó! Féltitkos. Mert pár ismerős csak tud róla…
De akkor is!
Bár néha megválogatom, mit írok (miért is???), de bármit, bármikor és bárhogyan.
Ma kézzel írtam levelet. Fura volt az első féloldal. Szinte erőtlenül vezettem a papíron a tollat. Igyekeztem aránylag szép formájú betűket, egyenes sorokat alkotni. A fogalmazás már előbb megtörtént piszkozat formájában (még szerencse, különben jó párszor kezdhettem volna újra). Legszívesebben minden érzésemet, gondolatomat leírtam volna, de nem akarom vele terhelni őt. Minek? Azt hiszem, a lényeget úgy is sikerült szavakba foglalnom.
Annyira szerencsésnek érzem magamat! Ma futás közben belém nyilalt, vajon milyen egészségi és idegi állapotban lennék, ha nem foglalkoznék magammal. Értem itt a kineziológust. Ha van valami gondom, amit egyedül nem tudok megoldani, megyek, hogy segítségével a végére járjak. S tudom, ha valami egészségi problémám merül(ne) fel, akkor mehetek hozzá, hogy megtudjam, mi is van mögötte.
Az utóbbi időben találkoztam jó néhány korombeli nővel és férfival, aki nem egy, hanem több betegséggel küzködik egyszerre. Némelyiknek ott a kezében egy lehetőség (legyen ez pl. az agykontrol), amivel segíthene magán, és nem veszi a fáradtságot, hogy időt szakítson magára. Még ha csak annyira is, hogy egy hétvégét egyedül (mert megtehetné) töltsön pihenve, kikapcsolódva, önmagával foglalkozva.
Többet kellene figyelni magunkra. S tényleg tudatosabban élni. (Ez utóbbit még magam sem ismertem el pár hónapja.)
Még számomra is van elég fejlődnivaló, de örülök, hogy idáig eljutottam. Öröm volt az is, hogy ma az orvosi vizsgálaton csak azt tudtam mondani: egészséges vagyok, nem szedek semmilyen gyógyszert és nincs semmilyen problémám. Még az alsó sorban (nem a vonal alattit) is el tudtam olvasni a számokat a szemvizsgálaton (számítógép előtt ülök szinte egész nap).
Azt hiszem, ezekre kellene gondolnom, mikor kíméletlenül kritizálom a testemet és saját magamat.
Kedves Kis asszony…
Már megint lenni (milyen okból?) privát szingli?
És miért nincs szerelem?
Jönni, látni és megkivánni…, hmm…-de ez most már kevés (!?)…
Évekre visszamemőleg…na mind1.
Jó ez így Neked?
Kedves Zoltán!
Privát szingli?! Ha így is nevezik a szingli státuszt, akkor igen.
Hogy hogyan jó nekem, majd kiderül. Jelenleg így jó, ahogy van.
A kibicnek semmi se drága!… Könnyű a partvonalról beszólni. Pedig már megtanulhattuk – gondolom, minden kedves kommentezőnek benőtt a feje lágya -, a párkapcsolatban nincs egyetlen és üdvözítő recept, annyifélék vagyunk, nő és férfi viszonylatában a variációk száma szinte végtelen… Manapság egy igényes, művelt, önmagára adó harmincas nőnek nagyon nehéz hozzá illő partnert találnia – számomra, Lissza, az “eseted” is ezt példázza. De példamutató a töretlen hited, a hozzáállásod, a szülői gondoskodásod, ahogy kezeled a nőiségedet, az esetleges kudarcaidat – nekem ez jött le a blogodból!:)
…Egyébként: további jó nyarat!… Holnap hajnalban utazunk Zalába, onnan hétfőn Vir szigetére, majd egy hét Balaton, első ízben együtt, öten, Vanika a fiával én a két kiskamasz fiammal – mozgalmas hetek következnek!:)… Egy ideig tehát “megkíméllek” a kommentjeimtől, kedves Lissza, búcsúzásként egy el sem kezdődött szerelmi románc vers-dokumentumát másolom be neked:
korai madársirató
Itka
Itka itka
aranykalitka
– de meghúznám én magam
abban a kis aranykalitkában haj’h
a kutyafáját még a rab madár sorsát is vállalnám
csak ha időnként egy kicsinység kiengednél engem legalább
annyiszor mint én a kis Teácskámat ugye nékem azért néha-néha
friss vizecskét töltenél adnál tejesízű jó búzaszemeket?… –
mert ha
nem táplálnál
gondosan bizony
bizony elpusztulnék én
és aztán estétől reggelig
üres kalitkádat nézhetnéd
hozzám hasonló madár egy
még nem akadna ki öledbe ülve
ujjbegyeid így csipegetné ingerkedve
– ne sírjatok Venusok és
Cupidók
korai
még
Itka a zuhany alatt
na csak ez
hiányzott nekem te kis
huncutka hogy most aztán ezen
képzelegve vonuljak ágyba – ajjjajjj annyi Xanax nem
létezik amely engem most képes lenne lehűteni – most igenis akarom
igenis ott akarok állni szorosan mögötted a zuhany alatt hogy érezd te is
tapinthasd hogy úgy ölelkezzünk hogy bizsergetően végigcsorog bőrünkön forrón a
víz hogy csöppjeit lecsókolhassam nyakadról szádról melleidről hasadról öledről
o
megrészegülve nedveidtől nyelvemmel ízlelgetve ízedet – engedd bejárnom las-
san a legérzékenyebbet is víztől sikamlós puha combodon kúszva fel-
felé érjem el ajkammal a legédesebbet nyílj meg nekem
akár a kagyló mutasd csillogó gyöngyszemedet
ajándékozd meg gyöngyhalászodat engedj
magadhoz engedd szárba szökkenni a
gyönyöröm valami őrületben
szeress szeress ölelj tégy
szabaddá és szabaddá
teszlek
én
picipuszi
de sok
a mai napért
a tegnapért
a mindenért a semmiért
az 57 perces beszélgetésért
a hangodért
a képedért
türelmedért
hogy Bijelo Dugmét hallgattál velem – azért
a hosszú órákért
csók törékeny
dolgos ujjacskáidra
álmaimnak óvó nője –
álmaimért
ahogy bezárul az msn-kapu
– hang se
kép se – hirtelen rám szakad a
csönd
súlyosan
szótalan
hangtalan mosolytalan – – –
elvonulsz
valahová
hűvös tárgyakhoz
érsz amelyeket én
sose tapintottam még
tán a levegő is más
arra tifelétek a füves
domboldalon mint amilyenhez én
szoktam panelmagányomban – – –
hajnaltalan álmú éjbe hullunk
Köszönöm! Szép vers!
Gondolom, Te írtad. Ugye?
Kellemes pihenést! És hiányozni fognak a kommentjeid! 🙂