Néha az elmúlt heteken töröm a fejemet. Rájöttem, hogy két lovat akartam egy fenékkel megülni. És még mindig ez menne. De nem lehetséges!
Vágytam arra, hogy olyasvalaki legyen a párom, mint ő, és örültem, hogy így is van. Viszont megzakkantott, hogy közben meg nem lehetek azokkal, akikkel mindig is oly szívesen vagyok. Ergo egyszerre akartam barátnője lenni valakinek, és közben pedig szinglinő, aki szabadon élvezi a társasági életet. S pont ezért vettem oly jól a szakítás akadályát. Mert általa megkaptam azt, amire vágytam.
És még abban sem vagyok biztos, hogy visszacsinálnám vagy újrakezdeném az egészet. Mert bármennyire is szerettem és szeretnék vele lenni, de közben csábít az egyedüllét megannyi előnye. És jelenleg ez utóbbi vonz erősebben.
Azt hiszem, ez még keményen tisztázásra vár idebenn.
Van aki munka, drog, alkohol, szex vagy adrenalin-függő.
Lehet, hogy Lissza szerelem függő?…a lehetőség éltet és kapcsolja be a ragyogást…legyen az indán neved: a Szerelem Szerelmese :-))))
Tiltakozom! Nem vagyok szerelemfüggő! Nem is tudom, mikor voltam utoljára szerelmes….
Megleptél. (:-O
Soraidat olvasva, úgy hittem, szükséged van a ffiak pozitív visszaigazolásaira…hogy a nőiességed kiteljesedjen, hogy magabiztos légy, jól érezd magad…és hogy érzelmileg is érint/feldob egy-egy kialakuló párkapcsolat.
Nem tudom rólad elképzelni, hogy szerelem nélkül válassz párt…
Ha nem veszed tolakodásnak: mikor?
Így van. Mint a legtöbb nőnek, még nekem is szükségem van egy férfire, aki pozitív véleménnyel van rólam. Bár egyre kevésbé hagyatkozom rájuk. 🙂
Viszont mostanában elég a vonzalom ahhoz, hogy párt (?) válasszak. A szerelemhez már több kell.
Mikor?! Legutóbb majd’ három éve biztosan.
Aztán, utána majdnem… de végül őt szerelem nélkül szerettem. Azóta pedig nem volt olyan hosszú (és jelentős) kapcsolatom, amely elmélyülhetett volna részemről a szerelemig.
De ezt mind nyomon lehet követni a blogon. 🙂
A ffiak végórája akkor kezd el ketyegni, ha már a nők ebben (sem) hagyatkoznak rájuk. 😀
Párt(?)
Hmm…kispárnát? Felnőtt szabidő partnert? 😉
Olyan szeretettel, jó kedvel, gyöngédséggel, érzelemmel gazdagon írsz, hogy sokkal többet éreztem ezekben a “nem hosszú és jelentős” kapcsolatokban is a részedről. Legalábbis a kialakulásuk fázisaiban.
Kellenek a férfiak! Még ehhez is! De nem akarok CSAK tőlük függni önbecsülés ügyben. 🙂
Pl. a mostani barátom éreztette velem, hogy elismeri a tevékenységem, és becsül azért, amit teszek. Ez nekem nagyon fontos egy párkapcsolatban.
Tudom, ledegradálom a rövidebb kapcsolataimat a “nem jelentős” megjegyzéssel. Szégyellem is. Pedig nem így érzem. (Legfeljebb dacból, bántottságból teszem, ha teszem.) Fontosak voltak, kellettek, és hiányoznának, ha nem lettek volna.
Amit akkor leírtam, mind igaz, mert akkor úgy éreztem. És most se írnék mást. Olyan pillanatok voltak, melyek azokat a szavakat, mondatokat hozták ki belőlem.
Hm. Egyébként érdekes a meglátásod. Vajon hogyan írnék – most -, ha szerelmes is lennék?!
Azokban a pillanatokban, amikor leírtad, szerintem az voltál…fenntartom a nevet: a Szerelem Szerelmese! 🙂
Ezt nem cikizésnek szánom, abszolút nem kell szégyelned, kevés ilyen érzelemgazdag, nyitott emberrel találkozni mostanság.
Vajh, akkor hogy írnál?
Mint eddig! Remekül! 😀
Remélem kiderül…
Ez kedves Tőled!
Ha annak látsz, amit írtál, ám legyen! 🙂
Én is remélem. Már rám férne egy jó nagy adag szerelem. 🙂
(Ha vallásos lennék:) Ámen!
(Ha észak-amerikai indián:) Uff!
(De csak az vagyok, ami.) Úgy legyen! 🙂
😀
Ki és mi vagy? 🙂
“Gyors vagyok a lánynak, a zsarunak személy,
Moszkvában gazdag, de idehaza szegény.
Törpének óriás, óriásnak törpe,
Playboynak téboly, egyenesnek görbe.”
De legalább a Rapülők egyik dalának szövegét ismered, kedves Indus. 🙂
Egyébként valóban fenntartással és gyanakvással fogadtam a mai első hozzászólásodat. A korábbi megjegyzéseidből olykor cinizmust éreztem ki. Talán ezért.
Ha már az indián neveknél tartunk! Magadnak mit adnál?
Mea culpa: igen, ismerek egy két dalszöveget! 🙂
Indián név: nem foglalkoztam még vele, de ha lesz időm, ígérem elgondolkom rajta. De a kérdésfeltevésedből gyanítom Neked van 5leted 🙂 … nosza, “ki vele, az Istenért, ki ami most benned él”!
(ha már dalszövegeknél járunk)
Jujjuj! Lecke feladva! Hogy a szavaiddal éljek: ígérem, elgondolkodom rajta. 🙂
Egyébként pedig nekem Te Indus vagy. Tudom, szegényes e téren a fantáziám, de max. a kommentjeidből ismerlek…
Max. 🙂
Volt két percem tűnődni.
Részemről: Árnyék?
Vagy inkább: Shadowboxer?
Árnyék. Kérdőjel nélkül. Remek. 🙂
Legyen inkább Árnyékharcos! 🙂
Min. három vérttel.
Árnyékharcos? Hm, rendben. 🙂
De remélem, nem azért, mert árnyékod vagy önmagadnak…
Nem lesz sok az a három db vért? Mi vagy ki ellen védenek?
Többrétű. De azért – is.
Kell a túléléshez: mindenféle érzelmi és értelmi megrázkódtatás ellen.
Nos, nem örömmel olvasom…. 🙁
De a második sort sem…
Az életet élni kéne, nem túlélni… Ugye nem az utóbbit értetted?
“Embernek, férfinak lenni, azt mondják nagyon kevés, nekem nem sikerül olyan nehéz.” 🙂
Bocs, mennem kell, indul az IC-m.
Jó utat! 🙂 És szép hétvégét!