Itthon. ‘Valami véget ért’-érzéssel teli. És tényleg. Két dolog is véget ért. 1.: a nyaralás. 2.: a románc.

A kettes ponthoz csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy a határozatlanságomat tekintve nem meglepő, hogy ilyen hamar kimondtuk: nincs értelme.

Viszont nekem nagy élményt jelentett, hogy ennyire hasonlítottunk egymásra. És annyi jót kaptam tőle, amire mindig is vágytam. Ezt jó jelnek veszem, mert közelítek a vágyott célhoz.

A nyaralás a történtek ellenére remekül sikerült. Legalábbis számomra. Kaptam finom masszázst, megtudtam, sikerült a TGY-vizsgám is. Tanultam, pihentem, meg énekeltem egy karaoke-bárban. Hú, mennyire élveztem! Aztán ma elbúcsúzott tőlem puszival a kubai tánctanár, mielőtt mi és ő (külön-külön) elhagytuk volna a szállást, mert éppen egymás útjába kerültünk. Ha nem is tudtam vele táncolni, de legalább “egy hétig nem mosok arcot”-puszikat kaptam tőle (megjegyzés: már megmosakodtam). Szóval, egy hét alatt töménytelen élmény. Hálás vagyok az égnek, hogy ennyi mindent kaptam.