Ezt le kell írnom!

Ebédelünk. Spagettit. A kisebbikem tömi magába a tésztát, ujjong, hogy gombás szósz van rajta. Én keveset szedtem magamnak, mert nem éreztem éhesnek magamat, így hamar is végeztem. Gondoltam, kivárom az asztalnál ülve, míg megebédel. Egyszer csak megszólal:

– Miért nem tudsz menni a dolgodra?

Még kérdő hümmögést sem tudtam kinyögni, már folytatta is:

– Oda vagy tapasztva?

Mi mást csinálhattam volna, minthogy felálltam az asztaltól – kuncogva, nevetve.