Minthogy 14 órára egymás mellé voltunk rendelve a volt férjemmel, nem kerülhettem el, hogy megtapasztaljam, milyen jelenleg ő. Bár egy kis szeletkét kaptam belőle, de bőven elegendő volt ahhoz, hogy megállapítsam, jól tettem, amit tettem három és féléve.

Eleinte még kommunikáltam vele, de inkább hálásan engedtem a fáradtságnak és bealudtam, amikor csak tudtam. Már totál nem egy hullámhosszon rezgünk, és az ő rezgése nagyon távol áll az enyémtől. Hát, ennyi.

Viszont, úgy tűnik, a sors az orrom elé tolt egy másik férfit. Addig-addig tologatta, míg jól fel nem figyeltem rá. Még nagyon a kezdetén vagyunk. Vonz, és gőzöm nincs, mivel, hogyan és miért.