Kisebbik beteg. Legalább két hét szigorú ágynyugalom. Én meg örülök a másfél hét táppénznek. Két nap tanulás, egy nap vizsga, majd takarítás. Ez utóbbira nem is tudom, mikor lett volna egyébként alkalmam a közel jövőben…
Valamit valamiért. Így meg nem tudok azzal találkozni, akivel szeretnék. De úgy vagyok vele, ha valaki nagyon akar engem, az több hetet is vár rám.
Egyelőre szurkolok, hogy a gyógyszer és a fekvés hasson, és minél hamarabb élvezhesse a nyarat a kölök. Ha már a tengerpartot bukta (onnan lett hazahozva a betegsége miatt).
“Több hetet is”!… Sok az!… Akit szerettem (szeretek?…), elmegy, több hónapra, talán örökre… Első talink alkalmával Pilinszkyt olvastuk együtt (az ő kötete volt épp a táskámban) egy aprócska kávézó hangulatfényénél. Tudom, viszi a könyvet – “mint legelső és legutolsó egyetlen olvasmányunkat” – Egyiptomba, bizonyos értelemben vele engem is…
MIRE MEGJÖSSZ
Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett.
A temetetlen árvaságban,
mint téli szeméttelepen,
a hulladék közt kapirgálva
szemelgetem az életem.
Az lesz a tökéletes béke.
Még szívemet se hallani,
mindenfelől a némaságnak
extatikus torlaszai.
A pőre örökkévalóság.
S a tiéd, egyedűl tiéd,
kezdettől fogva neked készűlt
e nagyszerű egyszerüség.
Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.
Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.
Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, uccazajban
iszonyu lenne fölriadnom.
Szép vers! 🙂 Jól kifejezi az érzéseket, gondolatokat.
Aki a Tiéd akar lenni, úgy is a Tiéd marad. Ha meg nem, akkor felesleges több könnyet ejteni a szükséges néhánynál.