Sok dolog van, amiről szívesen írnék. De most nem megy. A múltkor arra gondoltam, hogy mi lesz, ha az életem lenyugszik (nem mintha most túl zűrös lenne), és az elképzeléseim szerint fog minden alakulni, akkor miről fogok írni a blogba. A gyerekekről? Több magánéletről? Munkáról? Semmiről?

Az is egy nagy mozi (hogy a Kedvesem szavaival éljek! ) lenne, ha megvilágosodnék. Na, akkor végképp nyitott lenne a blogkérdés. Mivel elképzelni nem tudom azt az állapotot, ezért nagyon nem tudok mit írni…. De bejönne! mármint a megvilágosodás. 🙂 Azt hiszem, amilyen lökött vagyok, akkor is fogom nyomni a bejegyzéseket. Csak a téma lenne más. hi-hi!

Tegnap otthon voltam a kisebbikkel. Betegeskedett. Érdekes volt otthon lenni vele egyedül. Olyan csönd volt és nyugalom. Persze, mert nem volt ereje az ugrándozáshoz, meg a nyígáshoz. Igazi férfi a lelkem. Ha valami gondja, baja van (egészségügyi legfőképpen), rögtön nyafog. Amivel persze, az őrületbe tud kergetni. Eleinte azt hittem, hogy én vagyok egy rossz anya, amiért idegbajt kapok a gyerekem nyígásától. Aztán olvastam, hogy minden anya nehezen viseli a gyereke sírását, nyafogását. A természet csinálta így. Hogy az anya arra törekedjen, hogy minél hamarabb megszüntesse a sírást kiváltó okot. Jó, mi? Nekem kb. egy évembe telt, míg rájöttem, hogy csak akkor nyafog a lelkem, ha vlmi testi fájdalma van. Miért egy év? Mert szinte a születése óta sírt, nyígott minden nap. Néhány napos szünetet beiktatva. Már kezdtem belenyugodni, hogy ő már csak ilyen sírós gyerek, mikor rájöttem, hogy miért sír. Eleinte, ugye, a hasa fájt, aztán a foga jött, aztán volt beteg is, aztán megint a foga jött. Szóval, volt mindig oka a sírásra. Én meg magam okoltam, hogy nem tudom megteremteni azt a környezetet neki, ahol békésen, nyugodtan lehetne.

Persze, a szünnapok alatt belekóstoltam, milyen is, ha nincs semmi baja. Akkor heppi volt minden. Csak aztán kezdődött elölről az egész… No, lényeg, hogy már túl vagyunk a nehezén. Vagy még sem??? Most a makacs, kemény kobakját mutatja be nekünk! Csípőből való ellentmondás. Volt kitől örökölnie. … most keményen védekezek: nem, nem tőlem!!!! 🙂 … van neki nagyanyja is … Szóval, nem a nagyobbik tör utat, hanem a kisebbik. De ugyan kinek????