Nem érted! Nem érted! –
kiabál és szememre veti az időt,
ami eltelt neki mielőtt
találkoztunk.
De rajtad – mondom – minden,
minden annyira szép.
Ugyan – mondja –
ő már harminchét,
lehet, ma a lelke, holnap
a teste esik szét.
Szeretsz, nem szeretsz? –
kérdem, ő nem szól,
nekem meg a térdem
szétnyomja a konyhakő.
Szeretlek, mondja végül,
csak az idő…
Gyereket akar, például,
ma még lehet,
holnap már késő.
Ő Descartes unokája,
az észben hitt minden őse,
nem egy túlvilági,
esztelen erőben.
Nem érted – kiabál,
holott pontosan értem.
Mást tervez benne az élet.
Nem én kellek, aki csak
nyalja-falja,
s legfeljebb a testet
felkorbácsolni van hatalma.
Politika helyett!:) (Nekem most ez tetszik!)
Háy János:
DESCARTES UNOKÁJA
Nem érted! Nem érted! –
kiabál és szememre veti az időt,
ami eltelt neki mielőtt
találkoztunk.
De rajtad – mondom – minden,
minden annyira szép.
Ugyan – mondja –
ő már harminchét,
lehet, ma a lelke, holnap
a teste esik szét.
Szeretsz, nem szeretsz? –
kérdem, ő nem szól,
nekem meg a térdem
szétnyomja a konyhakő.
Szeretlek, mondja végül,
csak az idő…
Gyereket akar, például,
ma még lehet,
holnap már késő.
Ő Descartes unokája,
az észben hitt minden őse,
nem egy túlvilági,
esztelen erőben.
Nem érted – kiabál,
holott pontosan értem.
Mást tervez benne az élet.
Nem én kellek, aki csak
nyalja-falja,
s legfeljebb a testet
felkorbácsolni van hatalma.
Szép vers.
(egy hét múlva töltöm a 37-et. 🙂 )
Tudom (azaz sejtettem), de ne láss benne célzást!:)
Nem, nem. Tényleg eszemben sem volt. Ahhoz még túl korán volt. 😀