Zoli blogját olvasva villant be a gondolat: a cigánykérdés olyan, mint a hogyanneveljükmegarosszneveletlenkölyköt-kérdése. Csak itt az arányok mások.

 Mint szülő folyamatosan tanulom a nevelést, a gyerekekkel való foglalkozás “szakmáját”. Nem könnyű, mert elég gyakran merülnek fel helyzetek, mikor csak a fejemet vakarom, mi a túró a megoldás.

Egy azonban lassan beverődik kemény kis kobakomba: ahogy bánok a gyermekemmel,  ő úgy fog hozzám is viszonyulni. Most lehet az írni, hogy bezzeg a cigányok feneke segélyekkel van kinyalva, és még is mennyi probléma van velük. Nos, nézzük az elcsépelt, de igaz helyzetet a milcsis kölykökkel. Megvan mindenük, de valójában … egy részük (nem tudom a pontos arányokat) csak teng-leng a világban, nem tud mit kezdeni az életével. Nincs kihívás elé állítva. Emellett törődést, figyelmet is ritkán kapnak.

Továbbfilózva. Az az ember, aki már az anyja hasában is azt hallja, hogy ő milyen szar ember, az úgy is fog viselkedni. És ez egy fajta ördögi kört szül. Mivel úgy viselkedik, úgy él, ahogyan, ezért az emberek többsége megveti. Ez a feléáradó ellenszenv, negatív energia továbblöki lefelé a lejtőn. Legyen ember a talpán, aki a negatív visszajelzések ellenére összeszedi magát és kitör a bűvös körből! Az, aki kiállja a próbát, megmutatja, hogy ő egy lelkileg erős ember.

Mit várunk azoktól az emberektől, akik még pozitív példát sem láttak felnőve maguk körül? Most tanulom, hogy egy gyermeknél (3-5 éves) a következő tényezők akadályozzák a szabályok, magatartási formák beépülését a személyiségébe:
– a mintát adó személy devianciája,
– a változó és eltérő értékrendő mintát adó személy,
– ha nincs olyan magas érzelmi kötődésű személy, akivel a gyermek azonosulni tudna.

Ennek fényében újra megkérdem: mire számítunk a kisebbség esetén.

Nem mentegetek senkit, se a kisebbséget, se mást. Ez részemről egy nem teljes körű eszmefuttatás, logikai játék. És nem akarok megoldást sem javasolni, mert ez sem az én feladatom. A fentiek csak egy gondolatsor.