A finisben. Adhatnám ezt a címet is ennek a bejegyzésnek. A jövő héten lesz az első vizsga a kettő közül. Mától arra tanulok. Kőkeményen.

Emlékszem, milyen lehetlennek tűnt érettségire, felvételire oly sok anyagot megtanulni.  Pedig négy évig csak azt gyűrtük. Aztán jött a főiskola, majd az egyetemi kiegészítőképzés. Az érettségi felkészülés kismiskának tűnt az ottani vizsgákhoz képest.  Voltak tantárgyak, melyeket keményen tanultam (mikro-makrogazdaságtan, matek, világgazdaságtan, számvitel, jogi ismeretek szigorlatok), mert ezeken nem lehett puskázni. Fura, mivel az első három eredményére pontosan emlékszem: kettes. No, nem csillogott-villogott, viszont nagyot sóhajtottam: ez is megvolt. A világgazdaságtant sajnáltam, mert nagyon szerettem, s a tanárt is tiszteltem, de a kifejtős kérdést, ami a szigorlat összpontszámának 51 %-át adta, nem tanultam meg, mert nekem hiányzott az a tétel. Így valószínűleg 1-2 pontot kaphattam a kérdésre írt válaszomra, hogy meglegyen a kettes.

Most tanulok, majd levizsgázom. A jogsi megszerzésére emlékeztet: a tanfolyamon szerzett tudás az össztudás kb. 20-30 százalékát jelentette, a többit a forgalomban kellett (volna) megszereznem.  Ha a felsőfokú végzettségemet is nézem, kb. ugyanez érvényes rá.

Gyakorlati ember vagyok. Az elméleti tudást is a gyakorlat szemszögéből tudom megérteni, megtanulni. A magolás megy úgy egy-két oldal erejéig, aztán …

Nem ragozom tovább! Egyszerűen igyekszem felvenni a vizsgatempót annyi év kihagyás után.

megjegyzés: különben élvezem az egészet. Még. Aztán lehet megkérdezni erről a vizsga előtti órákban…