Tudom, mindenkinek a maga baja a legnagyobb. Utálok is nyafogni, de sajnos, néha rám jön a depi hangulat Akkor aztán jó, ha nincs közelemben senki. Nem vagyok, gondolom, szép látvány, meg hát senki sem szereti a másik siránkozását hallgatni. Főleg, ha az úgy van előadva, hogy a rívó személy a világ legszerencsétlenebb embere a Földön. Ami persze nem igaz, de abban a hangulatban aztán az illető se lát, se hall. 

Ritka alkalom az ilyen, de meg esik. Mostanában úgy átlagban hetente egyszer. Ezt a kialvatlanságommal (és egyéb tényezőkkel) magyarázom. Szerencsémre, hamar túl jutok az ilyen szakaszokon. Rövidek, de velősek. Azt hiszem, ha a hét … most számolok … 168 órájából eldepizgetek 6-ot, az megengedhető. Aztán majd egyszer eljutok a 0 óráig, és akkor hepi lesz minden. Hurrá! 

Szóval, heti egy (mindjárt utána is nézek, hogy így van-e…) negatív hangulatú bejegyzés a blogban még tán elviselhető. 🙂  Vagy nem????