Végletek, olasz

Azt hiszem, van egy-két dolog, amiről nem akarok tudomást venni. Hm, nem is pontos ez a kifejezés erre. Inkább félresöprök gondolatokat, vágyakat “nem időszerű”, “majd ha itt lesz az ideje”, stb. mondatokkal. Néha azt érzem, hogy két véglet között ingázok aszerint, melyik vonzása erősebb éppen. Így legyen egyszerű csak egy célra összpontosítani! – sóhajtok, majd tusolom az egészet azzal a gondolattal, hogy majd, egyszer meglesz a középút is….

Egyébként tök hepiség, meg minden, mert most néhány perce belebotlottam a neten Eros Ramazzotti új albumába. S mint tudjuk, odáig meg vissza vagyok érte, mert olasz, mert jó dalokat ír, mert … És azt kell írjam, hogy a spanyol nyelv messze nem ér el nálam olyan hatást (semmilyet?), mint az olasz.

Annak idején, mikor az olasz szerelmem először megmondta a nevét (addig szinte csak angolul hallottam őt beszélni), teljesen levett a lábamról. Az az olasz hangzás! Ah! …. Azt hiszem, jobb, ha megyek aludni…

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..