Beszélgettem tegnap a nagyobbikkal a tanulásról, mert szóba került, hogy a napokban matekból dolgozatot írnak (mióta elvittem kineziológushoz, azóta már újra szereti a matekot). Kérdem, mindent tud-e. Aha, jött a válasz, majd folytatja:

– Még akkor is értem és tudom a feladatokat, ha nem figyelek oda. A fülemmel hallom, megjegyzem, és mikor odakerülök, hogy meg kell oldani egy feladatot, akkor emlékszem rá.

Igaz, nekem ez a szöveg kicsit hasonlít ahhoz, amit a tanítónénijétől hallok olykor, mikor róla áradozik, de a lényeg azon van, hogy a gyerek meg is van erről győződve. Ergo így is van.

A másik. Fogalmazás dolgozatot is fognak írni. Már megvan a cím, amihez a “mesét” (ahogy a gyermekem mondta) kell hozzáfogalmazni. Ezt is firtattam, hogy menni fog-e neki, mert otthon nagy duzzogások közepette szokta az ilyen jellegű házikat megcsinálni. Erre mi volt a válasz?! Ó, ebben ő nagyon jó, szóval semmi gond, mondja. Kérdem, hogy van ez, hiszen nekem másról nyafog otthon. Az más, mert az iskolában körülötte van a tudás, jelentette ki.  Csak egy icipici hátast dobtam….