Alkottam új fejléc képet. Úgy sity-suty, szóval olyan-amilyen.
Vagyis ilyen az rss-olvasón keresztül nyomonkövetők számára:
Aki ismer személyesen, az, vagy rájön, hogy én vagyok, vagy nem, de akkor most már tudja. Aki meg nem, akkor … hi-hi! tudjad, hogy én vagyok a fotón.
Nem alszok rajta. Ez egy táncos kép részlete.
Keresgetés közben azon döbbentem meg, mennyit számít egy-két év így harmincöt felett egy nő életében. Lehet, hogy csak én exponálom túl, de úgy tűnik, mintha az elmúlt hónapokban külsőleg harminc fölé kerültem volna. Nem tudom, miért, hiszen minimális stressz ér, békésebb vagyok, mint valaha, stb.
Tényleg nem bánom, hogy vannak ráncaim, sőt néha tetszenek is. Persze arctornáztatom magamat reggelente, mert az kell. Sőt az őszhajszálaimra is büszke vagyok, mert az enyémek. És nem fogom festetni miattuk a hajamat. Csak miattuk nem. A külső egyébként is egy dolog. A lélek számít, ami a testbe szorul nap mint nap. Az legyen vidám, fiatal, meg-megújuló.
Mit tanulsz?… (Talán megtudhatnám, ha elolvasnám régebbi bejegyzéseidet, de így, a tanév végi hajrában erre sem időm, sem energiám…) A külsőnk idővel sajnos nem az előnyünkre változik. Úgy vagyok ezzel, mint Villon: fáj, ha azt látom, a szép nők elveszítik hamvasságukat – ha rajtam múlna, ha isteni hatalommal rendelkeznék, úgy rendezném, hogy örökre fiatalok és szépek maradjanak! Merő önzésből, persze, hogy kilencvenéves koromban is gyönyörködhessek bennük!:) (Most olvasom a Bánatos kurváim emlékezetét Márqueztől, ismered?…)
Természetgyógyászat alapjait. Vizsga után lehet szakirányt választani.