Igyekszem a zabszem-szindrómát minél későbbre halasztani így a vizsgák közeledtével. Aztán majd szánok némi időt arra, hogy kikopogtassam magamból. Lenne még mit! De most hétvégén is elfelejtkeztem róla.

Molyolgatok dolgokon. Például azon, hogy találtam valamit a neten, amit ki akarok próbálni, és meg is teszem július elején. S ha nekem való, akkor már a célom részletei kristálytisztábbak lesznek. Szeretném már, ha a célomnál lennék. (Végül is már ott vagyok, hiszen tudom, mi az.) Most azért tanulok, hogy meg legyen az a tudásom ahhoz, hogy az legyek, ami lenni akarok. Mikor közgazdásznak tanultam, akkor csak tanultam, mert találtam egy szakmát, amiről azt gondoltam, szívesen eldolgozgatok benne, meg hát kellett egy főiskolai, egyetemi végzettség. Lényeg, hogy egészen más vezérel most.

Tegnap délelőtt bevásároltam. Szandál a gyerekeknek, magamnak két nadrág (leárazott), a nagyobbiknak egy, aztán némi élelmiszer. Sőt még főztem is magamnak!