Húúú! Egy valaki kib..szottul fel tudja nyomni az agyvizem! Milyen jogon képzeli azt, hogy titkolódzik előttem a gyerekeimet illetően????? 

Ma dolgozni vagyok kénytelen, mert van munkám, meg hát a szabival is spórolnom kell. A kedves férjemnek van egy csomó tanulmányi szabija, meg egyéb lehetőségei arra, hogy úgy dobálóddzon a napokkal, ahogy neki jólesik. Most büszkén és orraládörgölősen otthon maradt a gyerkőcökkel, és mintha én nem is léteznék, már tegnap este mondogatta nekik, hogy vlmi meglepi helyre viszi őket. Rákérdeztem, hogy ugyan merre. Egyszerűen nem akart válaszolni. Most felhívtam telefonon, persze, már az autóban ülnek és mennek vlhová. Nagy nehezen sikerült kihúznom belőle, hogy hova akarja a gyerkőcöket vinni. “Mit érdekel az téged?”-kérdezte. Hát, ekkora barmot!!!! Hogyne érdekelne, hiszen az én gyermekeim is. Tudnom kell, merre járnak, jól vannak-e. 

Most nagyon kihúzta a gyufát. Egyre pimaszabb és flegmább velem. Úgy tesz, mintha nem is az anyjuk lennék a saját gyerekeimnek, mintha ő nevelte volna őket, törődött volna velük születésüktől fogva. Jelzem, csak tavaly októberben eszmélt arra, hogy jé, neki milyen fontosak a gyerekei. Érdekes egybeesés: éppen válni akartam tőle. Most hirtelen nagyon aggódó, szeretetteljes, odafigyelő apa lett. Persze, ha maradt volna a régi felállás, akkor ezen a téren sem változott volna semmi. Amíg a városban laktunk, szerintem az emberek, akik látták a gyerekeimet nap mint nap, nem is tudták, hogy ki az apjuk. Csak én voltam mindig velük: játszótér, séta a városban, bevásárlás, hétközben, hétvégén. 

Most egyszerűen igyekszik engem mindenből kihagyni. Mi lesz most??? Verseny? Ki ér oda előbb az oviba? Ki viszi több és izgalmasabb helyre a gyerekeket? Ki tölt velük több időt? Persze, egy-két téren hátrányban vagyok, hiszen nem vagyok gyakorlott autóvezető, általában nála van a kocsi, stb. 

Hát igen. Ezzel akar engem idegesíteni. :-/ Még jó, hogy van nekem egy aranyos Kedvesem, aki tanácsot ad, és legfőképpen erőt. Köszönöm!