Szeretem az új információkat, a meséket. Viszont aminek dogma szaga van, vagy valami szemellenzős, csakazéssemmimás rendszerek, azok riasztanak. A megkötöttség miatt. (KIválogatós vagyok.)

Pl. hasznos információnak tartom, hogy a régi korokban a férfiak nem ehettek édességet. Az ő ízük a keserű volt, ami bátrakká, erősekké és ellenállóvá tette őket. Csak a nők ehettek édest, mert az a puhaságot, a gyöngédséget jelképezi.

Fontos a keserű íz. Nemc sak a férfiaknak, hanem a nőknek is, mivel az epe íze. Serkenti az emésztést. Ne féljünk tőle, bátran együk, ha lehet, minden nap!

Szombaton meglátogattam egy gyógynövény-kertet. Rájöttem, hogy az ott látott növények majd’ a felét már “látásból” ismerem, viszont gőzöm nem volt, mennyire hasznosak. Ilyen pl. a pásztortáska, a papsajtmályva, a gyermekláncfű (erről már azért korábban is tudtam), ibolya, apróbojtorján, tyúkhúr, veronika, stb. Ezek mind elérhetőek, hiszen ott nőnek az orrunk előtt, csak menjünk ki egy rétre (a városban, az utak mellől nem érdemes szedni).

Azon morfondíroztam, hogy a magyarok miért fordulnak a HKO-hoz vagy az ajurvédához (amelyek persze hasznosak), hiszen biztosan nekünk is vannak népi gyógymódjaink. Kezdjük pl. a fitoterápiával, a gyógynövényekkel. Mennyi tudás lehet eltemetve valahol: a könyvekben (mesékben, mondákban, énekekben), a falusi emberek emlékeiben, a hagyományokban. Tudom, vannak olyanok, akik erre szánják idejüket, életüket, hogy ezeket az információkat összegyűjtsék. Jó lenne, ha néhány év múlva már háromnál több oldalt szánnának a TGY tananyagban a magyar népi gyógyászatra és inkább az kerülne előtérbe  a HKO és az ajurvéda helyett, és a MAGYAR természetgyógyászok magyar eredetű gyógyászattal foglalkoznának.

Talán pont emiatt nem érzem egyik külföldi gyógyászati rendszert sem magaménak. Mert nem magyarok.

Az odáig mind rendben, hogy a kineziológia sem magyar eredetű (viszont az íriszdiagnosztika igen!), azonban internacionális. Ami hasznos, azt magába olvasztja (valahol én is így működöm). Nem kötelezi el magát csak egy mellett. És inkább ez, mint a csakezéssemmimás-elven működő rendszerek – és emberek. (Amelyeknek persze megvan a maguk haszna és múltja – sokan erre esküsznek -, de nem állnak közel hozzám.)