A kisebbik úgy játszott ma este a digitális konyhai mérlegemmel, mint én anno az Anyu hagyományos mérlegével.

Voltam futni, két hét kihagyás után. Bár élveztem, azonban csak 14 kört futottam plusz egy bemelegítőt kocogtam. Csak nekem van olyan vörös arcom aerob mozgáskor, mintha forró vízben főznék, vagy másnak is?

Egyébként meg, ha nem tudnátok, az erek tisztán tartására az ép lélek mellett (ha az nincs kéznél – bár akkor csinálhatsz bármit) a legjobb a hidegen sajtolt lenmag, tökmag, szezámmag és az olíva olaj fogyasztása legalább egy evőkanállal egy nap. A futás és egyéb vérserkentő, aerob, anaerob mozgás pedig szinte fiatalítja az érfalakat. Lényeg, hogy száguldjon a vér az erekben.

Tudom, hogy sokaknak még nagyon idegen az a tudat (még olykor én is visszarándulok), hogy a betegségek 99 százalékát saját magunk okozzuk magunknak pszichésen: korlátok építésével, nem elfogadással, nem megbékéléssel, stb. A maradék egy százalék közé sorolom a veleszületett betegségeket, amikor is a lélek úgy döntött, hogy ezt a kihívást választja magának és ezáltal, ennek segítségével tanulja meg az adott életének feladatait. A keletkezett betegségek a lelki eredet mellett tanulnivalót is hordoznak magukban, természetesen. Elsősorban arra a feladatra világítanak rá, ami miatt keletkezik a betegség. A legtriviálisabb példát vegyem csak: a hátfájást. Lelkiteher cipelése, amit nem vagyunk hajlandóak letenni. A görbe, fájó hát erre utalhat. S most nem megyek bele a többi példába, de csak vedd elő a magyar nyelv ilyetén, beszélő utalásait (“szívére vesz valamit”, “nem tuda megemészteni”, stb.).

S hogy továbbképezzem magamat, még ha nem is direktben és lélektanilag, megyek dr. House-t nézni.