A tegnapi nap egyik élménye, hogy az ex beismerte “undokságát”. Ő fogalmazott így. A sejtésem, amit itt, ha jól emlékszem nem említettem, beigazolódott: az akkori hülyeségére rájött magától, és ezt jóember módjára, el is mondta nekem.

Őszintén bevallom, első körben puffogtam rá, és a menjatúróba szöveget jónéhányszor elismételtem magamban, de valójában nem gondoltam én aztat komolyan.

Aztán tegnap az is volt, hogy vásárlós hangulatban leledztem. Meggyőztem magamat, hogy előző hónapban spóroltam annyit, hogy kifuti belőle egy fitnesznadrág. Először ódzkodtam, hogy tapadóst vegyek, de aztán rájöttem, hogy eddig is valami ilyesmit hordtam, szóval, nagy változás ezután sem fog történni, ha egy ilyen mellett döntök. Felpróbáltam vagy hármat, és az egyik addidas márkájú azonnal meggyőzött.  (A decathlon ezúttal kicsit messze volt nekem…, illetve gondoltam, vegyítem a márkákat.)

Egyébként már úgy vagyok ezekkel a sportruházatokkal, hogy nem véletlenül találták ki ezeket arra, amire. És inkább egy izzadságelvezetős-légáteresztős akármiben olvadozzam, mint valami kínai szarban. Pl. a futós cuccom nagyon bevált.

Na, még akartam egy gyerekes sztorit írni, de sajna, elfelejtettem, milyen szöveget is nyomott a kisebbikem ma reggel.  Egyébként pedig szeretem hallgatni őket, mikor egymással beszélgetnek.