Péntek este próba elé lettem állítva, ami a vágyaimat, céljaimat illeti. S fel is merül bennem az a kérdés, hogy az az ember vajon mennyire kedvel és szeret engem, aki bírál, és a vágyaimat egy lendülettel le akarja söpörni az asztalomról. DE legalább ebből is tanulok. Azt, hogy ne vegyem el senki kedvét attól, amit szeretne csinálni, amire vágyik. Járja csak meg a saját útját, s ha neki való a vágyott cél, dolog, stb., akkor azt meg fogja kapni, illetve ha megkapja, akkor kiderül, hogy valóban neki való-e.

Nem tudom, miért fusztrálja az exet, hogy az akarok lenni, ami. Nem veszek el tőle semmit.  Sőt!

Szerencsére, mindezzel csak megerősített a terveimet illetően.

Egyébként egy kellemes hétvége és húsvét után vagyok. Partiztam, tanultam, gyerekeztem, tesóztam, vadasparkoztam. Meg ilyenek.

És végre érkezett egy telefonhívás is. Igaz, nem tudtam fogadni, mert bulikban a telót a táskában pihentetem, de a lényeg, hogy … hívott. Kíváncsian várom a folytatást…