Ruhában, vagy ruhátlanul,  

Szőnyegen, széken, ágyban,  

Délelőtt, délután, éjszak,  

Beszeszelve, vagy jeges józanon,  

Játékosan, mint a kölykök, 

Vagy szótlanul, mint az idegenek, 

Félálomban, el-elszundítva, 

Vagy éberen fújva a füstöt –  

Te mire gondolsz közben? 

Homlokom a homlokodon,  

Szemünk egyetlen körré tágul, 

Testünk egyforma hőfokon ég, 

Egymás idegpályáin zuhanunk, 

Egymás bőre mögött repülünk, 

Szinte már fölcserélhetően létezünk, 

Egymás szájából lélegzünk, boldog 

Ingaként ugyanazt az időt mérjük – 

Te mire gondolsz közben? 

Gyermekkorom, gyermekkorod, 

Az édes, tejbőrű álmok, 

A nevesincs önkívületek, 

Az édeni nyarak, a fejünkig 

Érő virágok, virágporos orrunk, 

S kamaszkorom, kamaszkorod, 

A gyötrődő húsban szégyenkező vágyak 

Izzanak a harminchatfokos kohóban –  

Te mire gondolsz közben? 

A férfi magányos öröme, 

Minden női test tested mögött, 

Minden mell, minden térd, minden 

Comb, minden felhevült ágyék, 

De egyetlen mosoly a mosolyod, 

De egyetlen cél az örömöd, 

De egyetlen takaró a szerelmed, 

Ha kimerülve ketté válunk – 

Te mire gondolsz közben? 

Napokig bennem zsongó, 

Lehangolt hangszert felhangoló, 

Az emlékkel is harcba hívó, 

Robotoló sejtjeim átrendező, 

A vak műhelybe ablakot nyitó, 

Bevillámlik, ami erősebb, 

Mert édesebb minden halálnál, 

A teremtésből ideért üzenet –  

Te mire gondolsz közben?