“Az ember akkor érzi igazán jól magát, amikor megkapta, és tudja, hogy meg is fogja kapni mindazt, amire valóban szüksége van testileg, lelkileg és szellemileg. Ha emellett még azokat a dolgokat is le tudta tenni, amik korábban fájdalmat okoztak neki, tartós boldogságra és jólétre számíthat. Furcsán hangzik, de a nyugati emberek többsége az ázsiaiakhoz képest rendkívüli szegénységben él! Folyamatosan hiányzik valami, állandó panaszkodással telik a nap. Verseny másokkal, harc, dicsőség iránti kielégítetlen vágy… olyan dolgok után futkározunk, amelyek nem igazán tesznek boldoggá, csak azt hisszük, hogy ha majd meglesz, boldogok leszünk. Pedig az igazán fontos dolgok, amiktől valóban jól érezhetjük magunkat a bőrünkben, az orrunk előtt vannak itt és most!

Ázsiában a „szeresd önmagad” nem abból áll, hogy kitesszük a tükörre a „szeretem magam” cetlit (bár az önszuggesszió is kiváló technika), és nem önző módon értendő. Saját magunkkal élünk párkapcsolatban napi 24 órán át egész életünkben. Ez azt jelenti, hogy naponta kellene magunkat boldoggá tenni, „sok kicsi sokra megy” alapon. Testileg megadhatjuk magunknak, ami jár, lelkileg megtehetjük, hogy úgy bánunk magunkkal, ahogy a gyermekünkkel bánnánk. Szellemileg pedig azt tehetjük, amit igazából szeretnénk: élhetünk a hivatásunknak, tanulhatunk, ami tetszik, azt csinálhatjuk elménkkel, amit akarunk! Felidézhetjük a múlt szenvedéseit, fájdalmait, de ez nyilván nem lesz hasznunkra. Ugyanígy itt és most, felidézhetjük legkedvesebb emlékeinket, és életünk jövőképeit is a lehető legkedvezőbb irányba terelhetjük szabad választásunk szerint.

… elsősorban önmagunk érzelmi töltése vonzza mások lelki vonzalmát. Elcsépelt, de igaz mondás: „ha szeretjük önmagunkat, szeretni fognak mások is”. Szeretni önmagunkat nem pusztán egy érzésekben kinyilvánított önszeretet – ez az érzés csak az eredménye annak, hogy valóban, cselekedetekben úgy bánunk magunkkal, ahogy legjobb társunkkal, gyermekünkkel, barátunkkal tennénk. …

“Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre.” (Széchenyi István)

“A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk.” (Fontenelle)”

(astronet.hu)