Kisebbik gyermekem ma reggel gyufázott. Bár nem repestem az örömtől, még sem téptem ki a kezéből, csak arra kértem, hogy nem gyújtsa meg a szobában. Biztosított afelől, hogy nem fogja. Gondolom, még élénken él az emlékezetében az az eset, mikor visítva rohant hozzám, mert megégette az ujját egy gyufa meggyújtásakor (persze, titokban tette).
Később hallom, ahogy a tesójával beszélget valahogyan így:
– Öt éves koromban történt, akkor égettem meg az ujjamat.
– De most is meg fogod! – szól a másik.
– Nem, mert már most 7 éves vagyok.