Az elmúlt időszak tanulsága: türelmesebbnek és megértőbbnek kell lennem.
A blogírás során rájöttem, hogy vannak olyan érzések és gondolatok, amik az adott pillanatban rettenetesen komolynak érződnek. Megörökítem őket írásban, aztán néhány óra vagy nap múlva balgaságnak, jelentéktelennek hangzanak, s legszívesebben törölném az egészet.
Ezért is szólok olykor az Olvasóknak: csak annyira vegyék komolyan az adott bejegyzéseimet, amennyire bármelyik szappanoperát.
Illúzió, amely szertefoszlik.
Nekem is vannak hasonlo gondolataim, vagyis nem hasonloak, mert mások, de mégis hasonlo:) érthetö a mondatom? 🙂 Ugy két hete kezdtem belemélyedni a gondolataimban és én is probálom leirni öket, de ez nagyon nehéz, mert aki olvassa öket, az nem érzi, igy csak üres szavak. Képzelö erökell ahoz, hogy az ember valamit is megércsen belöle.
Döntsd el, kinek írod a gondolataid: magadnak vagy másoknak. Ha magadnak, akkor írd azt, ami és ahogy jön. Ha másoknak, akkor pedig az érthetőségre kell törekedni. 🙂