Indy-bébinek hála már hallgathatom Ibolya lemezét. Oda- meg visszavagyok tőle. Eszméletlen jó! De még ez is gyenge kifejezés. Kedvenceim egyelőre: Nem kell, Embertelen dal feldolgozása, Most, aztán lassan jön hozzá a többi. A hangszerelése (vagy mije, – nem értek hozzá) a PUF-ra emlékeztet. Azt meg anno imádtam. Most is, ha meghallgatnám őket. Szóval, egy piszok jó albumot alkottak együtt Novák Péterrel.
Az Embertelen dal-ban az tetszik, hogy olyan klezmeresre csinálták. Van benne cimbalom is. … és egyszerűen, mikor a hallgatom, az összes érzékem felborzolódik, megvadul. Észvesztő egy dal.