Ez volt az az éjjel, amikor minden felriadás előtt és után álmodtam valamit. Egy közös volt bennük: a hülyeség.

Éjjel kettőkor azon a rejtélyen töprengtem, vajon ki nyitotta ki az előszobai beépített szekrény egyik ajtaját… Megnyugtattam magam azzal, hogy a bejárati ajtó bezárva, ergo idegen nem lehetett, tehát valaki közülünk alva jár, és közben szekrény ajtókat nyitogat.

Egyébként frissen ébredtem.  Az előbbieket az újholdra akartam fogni, de amint a naptárat nézem, szerdán lesz…

Ja, és esik a hó.