Úgy érzem, hogy extra gyorsan lett hétfő. Talán mert mindig volt vlmi tennivalóm a hétvégén. Ott volt ugye a farsang, ami szupi volt. A gyerkőcök élvezték. A jelmezeknek örültek, főleg a nagyobbik. A kicsi fő programja az evés volt. Ekkora mennyiségű szalámis kenyeret régen láttam már részéről elpusztítani, pedig nincs rossz étvágya. A süti épphogy érdekelte őt. Egyik legnagyobb élményem az volt, hogy a tombolán nyertünk. Leginkább annak örültem, hogy a nagyobbikomnak végre nyerhettem vlmit. Tavaly sírvafakadt, mert nem kapott semmit (ő így élte meg  látva, hogy a többi csoporttársa sorra kapja a tombolatárgyakat). Most is minden számhúzáskor jött, hogy az a szám jó-e. Végre kihúzták az egyik számunkat. Ujjongva álltam fel (kétszeresen is örültem: a gyermekem miatt is, meg élvezetem, hogy nyerek vlmit 🙂 ), és hívtam a nagyobbikomat, hogy menjen a nyereményért. Mindenesetre még később volt egy nyerő számunk, – hiszen két gyerkőcöm van.

A hétvégén sütöttem is. Édességet. Kérésre. Az egyik (a kért) süti jól sikerült, a másikat kissé megbarnítottam, de végülis ehető maradt. Általában a sütőre gyakran rá szoktam nézni, ott téblábolok és nézegetem az üvegajtón keresztül, hogyan sül az anyag. Most sajnos szokásomtól eltérően az előírt időpontra állítottam be a sütő csipogóját, és mikor a jelzésre kimentem, már késő volt. Láttam, hogy bizony a süti teteje sötétbarna. Végülis nem égett szénné, és ami az ízét illeti észre sem lehet venni, hogy jobban megsült a teteje. 

Tegnap délelőtt a takarítás jegyében telt. Súroltam, suvickoltam. Egyedül a kezeim nem örültek a tevékenységnek, mert kesztyű nélkül matattam a vegyszerekben. De azért egyben maradtak.