Ha most nem tudnám, hogy nem úgy van, akkor azt mondanám, hogy szerelmes vagyok.

Egyszerűen örülök, hogy rendeződött bennem valami, aminek ideje volt.

Egyébként már nem is emlékszem, milyen érzés szerelmesnek lenni. Oly rég volt, hogy ilyet éreztem. Hány éve is? Hm, kicsit nosztalgiáztam is a vasárnapi romantikus film befejező képsorait nézve.

Nem mintha nagyon ragaszkodnék ahhoz, hogy újra az legyek. Szép dolog, csak szerintem megakadályoz abban, hogy valójában annak lássad a másikat, ami. A szerelem egy illúzió-gyáros. Szerencsére, általában véve nálam egy kicsit később jön a szerelem, mint ahogy a kapcsolat elkezdődik. Előfordult már az is, hogy akkorra lettem szerelmes, amikor már vége volt. Fáziskésésnek hívják.  He-he!

Azt hiszem, egyszerűen csak szeretni akarok.