Vannak dolgok, amikről csak egy-két embernek mesélhetek. Pl. a megérzéseimről. Erről beszélt Sz. Meg arról, hogy ha vannak is, ne mondjam ki előre. Ez inkább a jövő még, mivel a megérzéseimet egyelőre utólag ismerem fel, amikor már bekövetkeztek a megérzettek.

Vannak emberek, akik gondolatait, érzéseit sokkal jobban átveszem, mint másokét. Pl. eddig egy olyan ember volt, akinek éreztem az ideges, izgatott energiáját. Úgy lüktetett bennem, mintha a saját szívdobogásom lenne. Persze, ehhez az is kellett, hogy csak ráfigyeljek az érzékeimmel. Magamat nyugodtnak éreztem, de ott volt bennem az a különös lüktetés. Ha egyszer fordul elő, csak egy fura tapasztalatnak veszem, de kétszer megtörtént.

Erről beszélni másnak… hát, hülyének nézne, illetve azt mondaná, hogy én voltam ideges. Pedig nem.